Bellini: HAT DAL (SEI ARIETTE) (nyers)

TEDD BOLDOGGÁ 

(MA RENDI BELL'IDOL MIO)
De tedd bár csak szépemnek

szívét boldoggá,

s megbocsátom neked, Szerelem,

hogy enyém nem az!

Jobban rettegek az ő szenvedésétől,

mint a magamétól,

mert inkább őbenne élek én,

mint önmagamban.



KÖNYÖRÜLJ, SZÉP IMÁDOTTAM
(PER PIETÀ, BELL'IDOL MIO)

Könyörülj, szépséges imádottam,

ne mondd nekem, hogy hálátlan vagyok;

épp elég boldogtalanná és szerencsétlenné

tett engem az Ég!

Hogy hű vagyok hozzád,

s hogy szemednek fénye elemészt;

tudja azt a Szerelem, tudják az égiek,

tudja az én szívem és a tiéd is.




HA MÁR ÉN MAGAM NEM KÖVETHETEM…
(ALMEN SE NON POSS'IO) 

Ha már én magam nem követhetem

szeretett kedvesemet,

szívemnek érzeményei,

ti kövessétek helyettem.

Szerelmem tartson benneteket

mindig az ő közelében;

az oda vivő út

nem ösmeretlen számotokra.




SZÉP NIKÉ  
(BELLA NICE, CHE D'AMORE)
Szép Niké, aki szerelmes

remegést és vágyat keltesz,

szép Niké, szívemnek

édes reménye és egyetlen sóhaja!

Jaj, eljő, nincs is oly távol,

talán már ez a nap lesz nékem,

melyen a halál gonosz keze

életem fonalát elszakítja.

Ha majd a gyászos mélybe

hulltam, – óh, én boldogtalan! –,

emlékezz csak vissza, mily híven

szeretett mindig az én szívem!

Majd ha néma hamvaimra

egy szál virágot dobsz,

szép Niké, kevésbé lesz fájdalmas

a sír borzadálya.

Nem kérem tőled, hogy könnyeid

mossák urnámat;

ha bízvást remélhetem,

szeretnék rögtön meghalni.



MENJ CSAK, SZERENCSÉS RÓZSASZÁL 
(VANNE, O ROSA FORTUNATA)

Menj csak, szerencsés rózsaszál,

pihenj Niké kebelén,

s minden kénytelen lesz

a te sorsodat irigyelni.

Óh, bárcsak egyetlen pillanatra

én lehetnék te,

nem is epekedhet a szívem

nagyobb boldogság után!

Ám te megvetően meghajolsz,

szép rózsa elsápadtál,

orcád színét vesztette

a haragtól és a fájdalomtól.

Szép rózsa, egyazon végzet

rendeltetett mindkettőnknek,

ott kell pusztulnunk;

neked az irigységtől, nekem a szerelemtől.





MELANKÓLIA, KEDVES NIMFA
(MALINCONIA, NINFA GENTILE)
Melankólia, te kedves nimfa,

neked szentelem az életemet.

Aki a te örömeidet lebecsüli,

az nem született igazi örömre.

Forrásokat és dombokat kértem az istenektől,

végtére meghallgatnak; boldog lesz életem,

vágyaim többé nem lépnek túl

sem e forrásokon, sem e hegyeken.



Csákovics Lajos nyersfordításai