2014. október 7., kedd

Giordano – Illica: ANDRÉ CHÉNIER (nyers)


ANDREA CHENIER

Négyfelvonásos zenedráma

Szövegét írta: Luigi Illica
Zenéjét szerezte: Umberto Giordano

SZEREPLŐK:

ANDRÉ CHENIER, költő  
(tenor)
CHARLES GERARD, Coigny szolgája
(bariton)
COIGNY GRÓFNŐ
(mezzoszoprán)
MADELEINE, a lánya
(szoprán)
BERSI, előbbi mulatt bizalmasa
(szoprán)
ROUCHER, Chénier barátja
(basszus)
MATTHIEU „Populus”, sansculotte
(basszus)
FOUQUIER TINVILLE, közvádló
(basszus)
DUMAS, a Jóléti Bizottság elnöke
(basszus)
EGY ENCROYABLE
(tenor)
PIERRE FLEVILLE, író
(basszus)
EGY ABBÉ
(tenor)
SCHMIDT, börtönkapus
(basszus)
UDVARMESTER
(basszus)
AZ ÖREG MADELON
(alt)
GERARD APJA
(néma szerep)

arisztokraták, polgárok, forradalmárok, szolgák, lakájok, nép

Történik a XVIII. század végén, Párizsban a forradalom idején


1. felvonás

Udvarmester
Ezt a kék díványt tegyük oda!

Gérard
Készséggel hallgattad az udvarló széptevését,
Ki érett asszonyoknak nyújtotta kezét.
Itt egy ficsúr sóhajtozta egy öreg dámának:
Orícia, ó Klórisz, ó Niké, rizsporos,
Pirosított vénasszonyok, kívánlak benneteket,
Sőt, pont ezért szeretlek!
Ilyen időket élünk!

Hatvan éve, ó, öreg, hogy szolgálsz!
Arcátlan, arrogáns uraidra
Tékozoltad hűségedet,verejtékedet,
Idegeidet, lelkedet és szívedet,
Hogy életed sosem szűnő, örök
Szörnyű szenvedés legyen,
Fiakar adtál a világnak.
Szolgákat nemzettél.
Gyűlöllek, arany hajlék.
Kifestett, hitvány világnak vagy a képe.
Selyembe és csipkébe bújt bájos uracskák,
Siessetek, járjátok
A játékos gavottot és menüettet!
Sorsotok eldőlt!
Könnyelmű, bűnös fajta!
Szolgák gyermeke, ki maga is szolga,
Libériámban bírátokként
Kiáltom: itt a halál órája!

Maddalena
A nappal lassan estébe fordul.
Ebben a titokzatos homályban
Rejtélyes formát öltenek a tárgyak.
A lelkek pedig emberhez méltón megnyugszanak.

Gérard
Mennyi kedvesség járja át
Komor lelkem általad.
Az eszme is meghal, de te, Örök Dallam,
Soha meg nem halsz.

Grófnő
Rajta, siessetek,
Gyújtsátok meg a gyertyákat.
Mondja csak, minden készen áll?

Gérard
Minden.

Grófnő
A kórus?

Gérard
Most öltöznek.

Grófnő
A zenészek?

Gérard
Hangolnak.

Grófnő
Mindjárt itt vannak a vendégek.

Maddalena
Az egyikük Fléville úr…

Grófnő
Az ünnepelt író.

Maddalena
Ki a másik?

Grófnő
Az abbé.

Maddalena
Olaszországból jön?

Grófnő
Igen. Fléville. Az abbé Párizsból.

Még mindig így? Maddalena! Még nem öltöztél fel?

Bersi
Sóhajtozol?

Maddalena
Igen, arra gondolok, micsoda tortúra
Az szépítkezés.

Bersi
Te vagy az, aki széppé teszed a ruhákat.
Én mindenben csúnya vagyok.

Maddalena
Megfulladok, meghalok ebbe
a szoros, merev fűzőbe zárva,
vagy egy nehézselyem míderbe.

Bersi
A te fűződ ritka darab.

Maddalena
Rémes szoknya,
„fehér nimfa prése”,
Gúzsba köt és kifáraszt, összenyom teljesen,
És adj hozzá egy kalapot,
A „Bűnhődés dobozá-t”, vagy a „Basilio”-félét,
Vagy a „Montgolfier-t”,
És máris süket és vak vagy,
És még ha szépnek is születtél, csúf leszel.
Ma este, türelem!
Mama, nem hallod?

Grófnő
Már itt vannak a vendégek.

Maddalena
Így öltözök fel: fehér ruhát veszek, a hajambe
Egy rózsát tűzök.

Grófnő
Ó. Milyen elegáns!
És Ön, milyen délceg!
Igazán gáláns!
Az ön hölgye nem egy urat
Gyújt majd lángra!
Mindig tetszetős és bájos!
Grófnő, mindig, mindig elragadó!

Fléville
Hízelgő e tengernyi bók,
Meg vagyok hatva, és több, mint megtisztelők kedves szavai.
Bemutatom önöknek Flando Fiorinellit,
olasz lovag és zenész.
És Anrea Chénier-t, ki
Verseket ír és ígéretes fiatalember.

Grófnő
Abbé!

Maddalena
Az abbé.

Grófnő
Végre!

Maddalena
Párizsból jött?

Abbé
Igen.

Grófnő
Mi hír az udvarban?

Maddalena
Mondja már!

Grófnő
Gyorsan.

Maddalena
Mind kíváncsian várjuk.
Gyorsan! Mondja már!

Abbé
A király gyenge.

Fléville
Engedett?

Abbé
Rossz tanácsokat kapott.

Grófnő
Necher?

Abbé
Ne is beszéljünk róla.

Maddalena, Grófnő, Fléville, vendégek
Még hogy Necker!
Megöl a kíváncsiság.

Abbé
Három rend van!

Maddalena, Grófnő, Fléville, vendégek
Ó!

Abbé
És láttam meggyalázni…

Maddalena, Grófnő, Fléville, vendégek
Kit?

Abbé
Negyedik Henrik szobrát.

Vendégek
Rémes!

Grófnő, Maddalena
Rémes!

Grófnő
Hová vezet ez?

Abbé
Én is így látom.

Grófnő
Nem félik Istent!

Abbé
Fájdalmasak a híreim, szép hölgyeim.

Fléville
Töltsük vidáman az estét!
A tavasz lágy szellőivel
Az ilyen felhők eltűnnek majd.
Újra kisüt a nap, kinyílik a rózsa és az ibolya,
És halljuk, ahogy a virágillatos légben
A pásztorok dalát zengi a visszhang.

Ó, szelíd sustorgás!

Vendégek
A szél az!

Abbé
A szellő!

Fléville
A forrás csobogása!

Vendégek
Szárnyak suhogása!

Abbé
Hallom egy patak csobogását!

Kórus
Pásztor lányok, Isten veletek!
Ismeretlen, messzi földre indulunk!
Ó! Holnap már messze járunk.
Elhagyjuk ezt a helyet!
Szívünknek nem lesz addig öröme, míg vissza nem térünk.
Ó! Holnap már messze járunk.
Pásztor lányok, Isten veletek!

Grófnő
Chénier úr?

Chénier
Grófnő?

Grófnő
Hallgat a múzsája?

Chénier
Csökönyös egy teremtés az,,,, Hallgatni kíván.

Grófnő
A melankólia a múzsája!
Nem túl udvarias!

Fléville
Egy kicsit furcsa.

Abbé
A mindig készséges múzsa sokak számára elérhetetlen.

Grófnő
Igaz! Íme a költő.

Maddalena
Rábírom, hogy szavaljon. Fogadunk?

Bocsássa meg kérdésem és merészségem!
NŐ vagyok és kíváncsi.
Szeretnék Öntől egy eklogát hallani,
Vagy egy költeményt
Apácaszentelésre vagy esküvőre.

Barátnők
Apácaszentelésre vagy esküvőre.

Chénier
Kérése édes parancs.
De, ó jaj, a képzelet nem hajlik meg
Sem parancs sem alázatos kérés előtt.
A költészet nagyon szeszélyes,
Akárcsak a szerelem.

Grófnő
Miért nevetnek?

Vendégek
Mi van?

Barátnők
Halljátok, olyan szépen beszél!

Maddalena
Kérésed, anyám, elutasításba ütközött.

Barátnők.
A költőcske csapdába esett.

Maddalena
Furcsa gondaltom támadt…

Barátnők
A bosszú!

Maddalena
Azt mondtam: fogadjunk?

Grófnő
Miben?

Maddalena
Hogy szerelemről dalol majd.

Grófnő
Nos hát?

Maddalena
A Múzsát szólította, és a megidézett múzsa
Azt a szót mondatta ki Önnel, melyet
Ön, és Ön, Ön is, és Ön ma este mondott nekem –
Múzsa nélkül.

Chénier
Ott sértett meg, ahol féltve őrzöm
A lélek legtisztább rezdülését.
Figyelje csak, kislány, micsoda költészet
Van a „szerelem” szóban, mely itt most gúny tárgya lett.
Egy nap messze elnéztem a kék égen,
És az ibolyával teli mezőkön,
A nap sugara hullott le rájuk,
És aranyszínben pompázott a világ:
A föld hatalmas ékszerként ragyogott,
Ékszerdoboza pedig maga a menny volt.
A homlokom friss fuvallatot, egy csókot éreztem.
Szerelemtől mámorosan kiáltottam:
Szeretlek téged, ki engem megcsókoltál,
Isteni szépségű hazám!
Szerelemtől telve imádkozni akartam!
Átléptem egy templom küszöbét,
Bent egy pap a szentek
És a Szent Szűz szobrához helyezett
Adományokat számolta,
Miközben egy reszkető aggastyán
Kezét kinyújtva hiába kért kenyeret tőle,
Kérése süket fülekre talált.

Átléptem egy kunyhó küszöbét,
Egy férfi átkozódva
Becsmérelte a földet,
Mert alig győzi az adókat fizetni,
És szemére vetette Istennek és az emberiségnek
Gyermekeinek könnyeit.

Mit tesz a nemesség ily nyomorúságot látva?
Itt csak az ön szemében látszott fájdalom.
Így mikor Önre néztem, angyalnak hittem.
És azt mondtam: Íme az élet szépsége!
De aztán szavai új sebet ütöttek szívemen.
Ó, ifjú szépség,
Ne becsmérelje egy költő szavait,
hallgasson rám! Nem ismeri a szerelmet!
Ezt isteni adományt. Ne gúnyolja!
Mert a világ lelke és az élet: a Szerelem!

Maddalena
Bocsásson meg!

Grófnő
Kicsit furcsa teremtés.
Bocsássanak meg neki.
Szeszélyes és álmodozó.
De hallják! A gavott vidám hangja az!
Rajta, lovagok! Válassza ki mindenki a hölgyét!

Távoli hangok
Éjjel nappal hordozzuk fájdalmunk,
Nyomorultak vagyunk, éhen halunk.
Éhezve, elgyengülve, haldokolva
A terméketlen földre rogyunk.

Gérard
Őnagysága, a nyomor!

Grófnő
Ki hozta őket ide?

Gérard
Én. Gérard!

Grófnő
Ki ezzel a csürhével!
S te légy az első!

Gérard
Igen, megyek is, grófnő!
Súlyként nehezedik rám a libéria,
És undorodom a kenyértől, mely éhemet oltja.
A szenvedők hangja engem szólít!
Jöjj, apám, jöjj velem!
Miért hajlongnál annak a lábánál,
Ki nem hallja a fájdalom hangját?
Tűnjön a testemről ez a gyalázat!

Grófnő
Ez a Gérard! Tönkre tette az olvasás!
De hisz én nap mint nap alamizsnát adtam,
És, hogy ne piruljanak szegénységük miatt,
Még „szegény kosztümöt” is készítettem magamnak!

Mind elmentek?

Udvarmester
Igen.

Grófnő
Bocsássanak meg hölgyeim!
Fejezzük be a félbe maradt gavottot!
Mulassunk tovább!

2. felvonás

Mathieu
A pokolba! Már megint poros lett Marat feje!
Egy öthetes újságot sóztak rám!

Bersi
Igaz, hogy Robespierre kémeket képez?

Incroyable
Azt akarja mondani, polgártársnő,
közvélemény-megfigyelőket?

Bersi
Ahogy tetszik.

Nem tudom, nem tudhatom.
Félnivalód van?

Bersi
Félnivalóm? Mitől?
Miért kellene félnem?
Nem vagyok én is, mint te,
A forradalom igazi leánya?
Szeretek így élni!
Egy pörgő, heves, szinte eszméletlen
Élvezet lázában, féktelenül élni!
Itt a játék és a gyönyör,
Ott a halál!
Itt a pénz csörgése és a szerencsejáték,
Ott az ágyúdörgés és a dobpergés.
Itt a bor részegít meg, ott a vér!
Itt nevetés és szerelem,
Ott gond és gyűlölködés.
Itt a lányok pezsgővel koccintanak,
Ott az áruslányok, a halkereskedők,
És a halálraítéltek szekere halad.

Incroyable
Nem, nem tévedek. Vele volt az a szép szőke!
Követtem a nyomát!
Bersi polgártársnő, nagyon gyanús;
Hajlik a romlottságra;
Lopva figyelte Chéniert.
Megfigyelni!
André Chénier néhány órája
Feltűnő, lázas aggodalommal várakozik.
Megfigyelni!

Chénier
Roucher!

Roucher
Chénier!
Egész nap téged kerestelek!
A menekülésed hozom.

Chénier
Egy útlevél?

Roucher
Itt mindenütt veszély leselkedik rád.
Mentsd drága életed – indulj!

Chénier
Letagadjam a nevem? Meneküljek?

Roucher
Kérlek, Chénier!

Chénier
Nem!
Hiszel a végzetben? Én hiszek.
Hiszek egy titokzatos erőben,
Mely akár jó, akár rossz,
Lépéseinket egyszer vezeti, másszor gáncsolja
Az emberi lét ösvényein.
Egy hatalomban mely az egyiknek azt mondja:
Te költő leszel. Egy másiknak:
Íme a kardod, légy katona!
Így most a sors talán azt akarja, itt legyek.
Ha az, mit kívánok, eljön, maradok.

Roucher
És ha nem?

Chénier
Akkor megyek.
A végzetem neve szerelem.
Még sosem szerettem,
Bár életemben gyakran
Éreztem úgy, hogy itt jár a közelemben a nő,
Kit a sors nekem szán.
Gyönyörű, tökéletes, isteni, mint maga a költészet,
S szerelmes utamon ő kísér!
Igen, sokszor szólt hangja a szívemhez;
Sokszor hallottam szenvedélyes hangját:
Higgy a szerelemben, Chénier, szeretnek téged!

Egy ideje különös leveleket kapok,
Olykor szelídek, olykor komolyak, néha szidások, néha tanácsok.
Mindig egy titokzatos nő ír.
Szavaiban vibrál a lélek!
Hiába kutattam eddig, ki lehet.

Roucher
Még egy?

Chénier?
Végre! De nézd!

Roucher
Találkozó?

Chénier
Végre meglátom!

Roucher
A titokzatos hölgy végre fellebbenti a fátylát.
Meglátjuk.
Az írása igazán nőies.
Elegáns papír! De jaj!!
A „Forradalom” illata!
Ez a kihívó rózsaillatot árasztó papír,
Chénier, semmi kétség, esküszöm,
egy olyan szalonból származik,
hol jól ismerik a szerelmet.
Chénier, biztosítalak, hogy
A végzet egy félvilági hölgy
Szívét nyújtotta neked.
Fogd az útlevelet és dobd el a levelet!

Roucher
A párizsi nők tengerének
zajos hullámai máris itt vannak.
Ismerem mindet.
Amikor elhaladnak,
megmutatom neked a titokzatos szépséget.

Chénier
Álmaim isteni teremtménye egy kitartott nő lenne?
Itt ér véget az életem!
Isten veled, szép álom!

Roucher
Egy karikatúra! Egy divatbolond!
Szépséges, isteni költészeted
Bastille-kendőben!
Kiengedett hajjal,
festett szemöldökkel.

Chénier
Elfogadom az útlevelet.

Roucher
Bölcs döntés.
Látod, hogy özönlik a tömeg
a Péronnet hídról?

Chénier
Az örök kurtizán!
Felsorakoznak, hogy bókoljanak
az új istennek!

Tömeg
Itt jön Gérard!
Éljen Gérad!

Mathieu, Tömeg
Éljen Robespierre! Éljen!

Incroyable
A nő, akit keresünk,
szőke vagy barna?

Chénier
Egyedül jár.

Gérard 
Égkék szemek
hófehér homlok alatt.
A haja aranyban játszó szőke.

Roucher (Chénierhez)
És milyen nagy a távolság
az isten és a papok között. Íme Tallien!

Tömeg
Barère!... Collot d'Herbois!...
Az meg  Couthon!... Saint-Just!

Chénier
Rejtély!

Gérard
…édes az arca, mosolya pedig angyali…

Tömeg
David!... Tallien!... Fréron!...
Barras!... Fouché!...

Roucher
Látod?

Gérard
…öltözéke szerény,
szemérmes fátyol fedi…

Chénier
A kis Robespierre!

tömeg
... Le Bas!... Thuriot!... Carnot!...

Gérard
szűzi keblét,
fején fehér főkötő.
Hozd el nekem ezt a kecses teremtményt!
Azt mondtam: keresd meg, kutasd fel.
Egy nap szivárványként tűnt fel,
de aztán elvesztettem.
Nem élek többé, szenvedek.
Szabadíts meg a kínoktól,
és mindened meglesz!

Incroyable
Ma este megláthatja.

Roucher
Furcsa idők járnak!
Ott mennek a bölcsek,
itt a vidám ifjúság.
Innen könnyen észrevesszük
a rejtélyes hölgyet.

Chénier
Menjünk.

Roucher
Nézd!

Bersi
Nem is köszönsz?
Tartsd itt Chéniert.
Követnek!

Roucher
Rendben.

Incroyable
Kihívó Bersi, még mindig várok rád!
Lejössz velem?

Bersi
De meddig?

Chénier
Szajha!

Incroyable
Csak egy táncot kérek.

Roucher
Kitaláltam?

Bersi
Miért is ne?

Chénier
Mit akarsz mondani?

Incroyable
Mehetünk?

Bersi
Mehetünk!

Roucher
Este van. Mindjárt itt a kedvező alkalom.
Holnap hajnalban
már útra is kelsz!

Chénier
Isten veled szép álom!

Bersi
Andrea Chénier! Nemsoká egy nő
jön hozzád, akit nagy veszély fenyeget.
Ott várd!

Chénier
Mondd meg a nevét!

Bersi
A neve… Remény!

Chénier
Várok rá!

 Roucher
Az ismeretlen levélíró?
Nem… ez csapda! Kelepce!

Chénier
Fegyver lesz nálam!

Roucher
Vigyáznom kell rá!

Mathieu
La-la la-la la-la.

Incroyable
Így sikerül a tervem.
Csak várjuk ki a végét.

Maddalena
Itt az oltár…
Még senki…
Félek…

Maddalena
Ez ő! Andrea Chénier!

Chénier
Én vagyok.

Chénier
Kövesselek? Küldött valaki?
Mondd, ki akar látni?

Maddalena
Én.

Chénier
Te? Ki vagy hát?

Maddalena
Emlékezz!

Chénier
Próbálok.

Maddalena
"Nem ismeri a szerelmet…”

Chénier
Nem ismeretlen számomra e hang!

Maddalena
„A szerelmet, az isteni adományt ne gúnyold".

Chénier
Hadd lássalak!

Maddalena
Nézzen rám!

Chénier
Ah, Maddalena di Coigny! ...
Ön az!

Incroyable
(Igen ő! A szőkeség! Most gyorsan Géradhoz!)

Maddalena
Odanézzen! Egy árny!

Chénier
Senki. De ez a hely akkor is veszélyes.

Maddalena
Bersi választotta.
Ha veszély fenyegetne,
cseléd vagyok,
aki visszahozta a köpenyét.

Chénier
Ön írta a leveleket?
Ön hát titkos barátnőm,
kit hiába kerestem. 

Maddalena
Ön hatalmas volt, én viszont üldözött;
szomorúságomban gyakran gondoltam arra,
hogy öntől békét és menedéket kaphatnék,
de nem mertem!
De a sors mindig az utamba sodorta!
És mikor láttam, mindig
testvérként gondoltam önre!
És akkor megírtam önnek azt,
amit a szívem és a lelkem diktált.
A szívem azt mondta, hogy megvédené azt,
ki egykor önt megbántotta.
A világon egyedül Bersi szeret-
Nála rejtőzhettem el.
De egy hónapja valaki kémkedik utánam
és követ.
Hová menekülhetnék?
Ez akkor volt, mikor már önnek
sem volt hatalma. Most itt vagyok.
Hallgasson meg! Egyedül vagyok!
Egyedül vagyok és üldöznek.
Egyedül vagyok a világon.
És félek.
Megvédene engem?
Bízom önben!
Chénier
A szerelem gyönyörű, nemes órája ez.
Az erős lélek dacol a rettegéssel.
Szívemből elűzöl minden hitványságot.
Vágyom az életre és nem félem a halált!
Maradj örökre!

Maddalena
Együtt a bajban?
Együtt a rémuralomban?

Chénier
Karomban nem félsz majd.
Együtt a halálig.

Maddalena, Chénier
Együtt a halálig.

Gérard
Maddalena di Coigny!

Maddalena
Gérard!

Gérard
Éjnek évadján találok önre!

Chénier
Menj a dolgodra!

Gérard
Ez tiltott gyümölcs!

Chénier
Mentsd meg őt!

Gérard 
Kövesd!

Roucher
Vigyázz!

Incroyable
A rendőrségre!

Gérard
Hóhér kezére adlak!

Chénier
Féreg vagy!
Sunyi vagy.

Gérard
Ah!
Chénier vagy... Menekülj!
Fouquier-Tinville felírta a neved.
Menj! Védd meg Maddalenát!

Incroyable
A Péronnet hídra!

Mathieu
Gérard megsebesült!

Tömeg
Megsebesült?

Incroyable
A támadó…

Tömeg
A támadó?

Gérard
Ismeretlen!

Mathieu
A gironosták ölették meg!

Tömeg
Halál! Halál a girondistákra!


3.felvonás

Mathieu
Dumouriez, a jakobinus áruló átállt az ellenséghez – a gaz!
Coburg, Brunswich, Pitt –
sújtsa őket a pestis – és az egész ócska európao bordély
Mind ellenünk lázad.
Arany kell és katonák!
Ez az urna és én, ki hozzátok szólok,
Képviseljük a hazát.
Senki nem mozdul?
Hogy a guillotine vágja le a fejeteket
És vele a lekiismereteteket!
A haza veszélyben van!
Hogy ordított mind,
Mikor a jelszó még így hangzott:
„Szabadságot és krumplit!”
De lám, ott van Gérard!
Majd ő kicsalja a zsebetekből az aranyat
Úgy, ahogy én nem tudom.
Fütyülök a szép szóra!
És még büszke is vagyok erre!

Polgárok
Gérard polgártárs, üdv!
Éljen!

Mathieu
A sebed?

Gérard
Köszönöm, polgártársak!
Erős szervezetem megóvott a hazának.

Mathieu
Itt a helyed!
Dumouriez, a jakobinus áruló átállt az ellenséghez – pusztuljon mind!
A haza ve…
Átadom a szót.

Gérard
Könnyben és vérben ázik Franciaország!
Halljátok!
Laudun gyáván megadta magát!
Vendée lángokban áll!
Bretagne is lázong!
Az osztrákok, a poroszok és az angolok
Vaskarmaikat Franciaország keblébe vájják!
Aranyra és vérre van szükség!
Ne magatokra aggassátok az ékszert, francia nők, adjátok ide!
Adjátok fiaitok a szülőhazának, ó, francia anyák!

Polgárok
Tessék, egy emlék!
A tiéd!... Egy gyűrű!
Egy karlánc!
Tessék! A tiéd!
Nyolcnapi munkám bére!
Egy ezüst csat! A tiéd!

Madelon
UTAT!

Polgárok
Két arany gomb!
Itt van mindenem!
Egy kereszt! Tessék! A tiéd.

Madelon
 Én vagyok az öreg Madlon.
A fiam meghalt, Roger volt a neve.
A Bastille bevételénél halt meg.
Elsőszülött fia Valmynál harcolt és esett el.
Néhány nap és én is meghalok.
Ez Roger kisebbik fia.
Az utolsó, öreg vérem utolsó cseppje.
Ne mondjátok, hogy gyerek még.
Erős… Képes harcolni és meghalni.

Gérard
Elfogadjuk
Mondd a nevét!

Madelon
Roger Alberto.

Gérard
Este indulhat.

Madelon
Micsoda öröm, ég áldjon.
Vigyétek csak!
Ki adja a karját?

HaNGok az utcáról
Barátaim, énekeljünk még,
Igyunk még,
Táncoljunk mindig!
Tele a pohár,
Vidám a szív,
Tele a pohár,
Énekeljünk és igyunk!
Éljen a szabadság!
Járjuk a carmagnole-t!
Éljen az ágyúdörgés!

Incroyable
Kalitkában a madár!

Gérard
A nő?

Incroyable
Nem. A férfi
börtönben van.

Gérard
Mikor?

Incroyable
Ma reggel.

Gérard
Hogyan?

Incroyable
Véletlen.

Gérard
Hol?

Incroyable
Passyban, egy barátjánál.

Gérard
És a nő?

Incroyable
Semmi nyoma.
De a férfi hívószavára
- hiszem és tudom -
a nő önszántából jön el hozzánk.

Gérard
Nem, nem jön el.

Incroyable
Figyelj!

Gérard
Mi ez a kiáltozás? Utcagyerekek.

Incroyable
Nem, csak a rikkancsok.

Rikkancs
Andrea Chénier rendkívüli letartóztatása!

Incroyable
A kiáltozást majd maghallja a nő.

Gérard
No és?

Incroyabler
No és?
A szerelmes kisasszony unja már a várakozást,
Mert a hazatérés órája már elmúlt.
Itt halljak meg, ha az aggodalom nem vesz erőt rajta,
És nem siet ide zaklatottan.
Jön futva, és kutat, keres, siet és kémlel!
Egy rikkancs?
Egy nevet kiált?
Ó, hogy elsápadt!
De nem habozik, nem tántorul!
A szerelem hatalma!
E fájdalomban megszűnik a nő, és megszületik a hősnő.
Merész lesz! Majd meglátod!
Türelem. El fog jönni.
Ezt gondolom.
Hihettelen, de igaz.

Gérard
Még jobban fog gyűlölni.

Incroyable
Mit számít?
A nőben két dolog van:
Test és szív.
Válaszd a testet:
Az a jobb rész!
Írd meg gyorsan a vádiratot!
Andrea Chénier-t azonnal vigyék át a bíróságra!
Fouquier-Tinville várja.
Írd!

Gérard
Miért habozok?
Andrea Chénier-t Fouquier-Tinville már felírta.
Sorsa megpecsétlődött.
Ma vagy holnap..
Nem. Ez gazság!

Incroyable
Hogy repül az idő!
Hömpölyög a tömeg az utcán!

Gérard
A haza ellensége?
Ez a régi mese még mindig hogy tetszik a népnek.
Konstantinápolyban született? Idegen!
Saint Cyr-ben tanult? Katona.
Áruló! Dumouriez szövetségese!
Költő? A szívek és a hagyományok megrontója!

Egykor örömmel töltött el a gyűlölet, a bosszú,
Tisztán, ártatlanul és erősen.
Hatalmasnak hittem magam…
De még mindig szolga vagyok!
Gazdát váltottam.
Az erőszakos szenvedélyt szolgálom!
Még rosszabb! Gyilkolok és reszketek,
És miközben gyilkolok, sírok.
Én, a Forradalom gyermeke,
Elsőként hallottam meg kiáltását,
És kiáltásom egyesült az övével…
Elhagyott hát a hitem a sóvárgott végzetben?
Hogy sugárzott rám a dicsőség utam során!
Felébreszteni az emberek lelkiismeretét,
Az elnyomottak és szenvedők könnyeit felszárítani,
A világból Pantheont építeni,
Az embereket istenekké tenni
És egyetlen csókban, egyetlen ölelésben
Az emberiséget szeretni!
Most megtagadom szent eskümet!
Gyűlölettel teli a szívem,
És a sors fintora, hogy épp a szerelem tett ilyenné.
Kéjenc vagyok!
Íme az új gazdám: az Érzékiség!
Minden hazugság!
Csak a szenvedély igaz!

Incroyable
Jól van.
Hol leszel?

Gérard
Itt maradok.

Maddalena
Carlo Gérard?

Mathieu
Itt! Jöjjön!

Maddalena
Nem tudom, emlékszik-e még rám.
Maddalena di Coigny vagyok.
Ne hagyjon itt!
Ha nem hallgat meg, elvesztem!

Gérard
Már vártalak! Én akartam, hogy eljöjj.
Én uszítottam rád kémek hadát!
Minden pillanatban, minden utcán téged pásztázott szemem.
Hogy eljöjj, elfogtam szeretődet!

Maddalena
Ön! Hát itt vagyok! Álljon rajtam bosszút!

Gérard
Nem gyűlölöm.

Maddalena
Akkor miért akarta, hogy eljöjjek?

Gérard
Miért vezettelek ide?
Mert akarlak!
Mert ez volt megírva számodra!
Mert ez a legnagyobb vágyam!
Végzetes volt, és látod, megvalósult!
Már akkor kívántalak, mikor kislányként
Boldogan szaladgáltál velem a mezőn,
A virágos rét és a vadrózsa illatában.
Attól a naptól fogva kívántalak, hogy azt mondták:
„Tessék a libériád!” és mikor eljött az este,
a menüett lépéseit gyakoroltad,
én pedig libériában és némán
egy ajtórésen át figyeltelek.
Lényed kedvességétől őrültté válok,
Naggyá és gonosszá.
És? Mit számít? Legyen!
Még ha csak egy órát is,
De élvezni akarom a mámort, mely
mély tekintetedből árad.
Én is, én is, én is simogatni akarom
Szőke fürtjeid zuhatagát!
Mondd, mit tehetsz szerelmem ellen?

Maddalena
Végigfutok az utcán!
A nevemet kiáltom!
És a halálba menekülök!

Gérard
Nem. Nem teszed.
Bár ellenedre van, enyém leszel!

Maddalena
Ah!
Ha az ő életének ára az én testem,
Akkor itt van, tessék!

Gérard
Hogy tud szeretni!

Maddalena
Anyámat szobám ajtaja előtt érte a halál,
Meghalt, és megmentett!
Késő éjjel Bersivel menekültem,
Mikor hirtelen sápadt ragyogás
villant fel előttünk a sötét úton.
Láttam, ahogy szülőházam lángokban áll!
Árva lettem! A semmi közepén!
Éhség és nyomorúság! Nélkülözés és veszély!
Beteg lettem, és a jó és tiszta Bersi, a szépségét
Bocsátotta áruba értem.
Szerencsétlenséget hozok azokra, akiket szeretek!
Ebben a fájdalomban talált rám a szerelem!
Megnyugtató hangon szólt:
„Élj! Én vagyok az élet!
Szemeimben látod meg a mennyet!
Nem vagy egyedül!
Könnyeidet felszárítom!
Támogatlak, és erőt adok utadon.
Mosolyogj és remélj! Én a szerelem vagyok!
Körülötted minden véres és mocskos?
Én isteni vagyok! Én vagyok a feledés!
Én vagyok az isten, aki a mennyből száll a világ fölé,
És paradicsommá teszi a földet! Ó!
Én vagyok a szerelem!”
És az angyal mellé áll, megcsókolja, és a halál csókját leheli rá.
Egy haldoklóé a testem.
Vedd hát!
Már csak holttest vagyok!

Gérard
VÉGE VAN!
Életemet adom, hogy megmentsem!

Maddalena
Képes rá?
Ma reggel letartóztatták.

Gérard
De ki máig gyűlölte,
Megírta halálos ítéletét!
A tömeg már türelmetlen és könnyre, vérre szomjas!
Hallja? Fegyverek zaja!
A zsandárok!
És ott jön Chénier!

Maddalena
MentsE meg!

Gérard
A forradalom felfalja gyermekeit.

Maddalena
Mentse meg őt!

Gérard
Megbocsátása erőt ad!
Köszönöm.
Én okoztam vesztét, én fogom megmenteni is!

Kofák
Cadet mama! Ide a barikádra!

Mathieu
Hé, polgártársnő, hátrébb az agarakkal!

Kofák
Innen kitűnően látni és hallani!

Mathieu
Nagy fogás ígérkezik mára!

Öregasszonyok
Innen élvezhetjük a remek kilátást.

Halárus
Jöjjön ide, Babet polgártársnő!

Polgárok
Sok halott lesz! Legray!...
meg egy költő!...

HALÁRUSNŐ
 Jöjjenek csak!
Odébb!

Öregasszonyok
Menjen maga odébb!

Mathieu
Nahát, jól felvágták a nyelvüket!

Asszonyok
Jól van?
És Ön?
Megvagyok.
A piacról jön?
Dehogy! A barikádról!
Van valami újság?
Nincs.
Ön sem tud semmit?
Felment a kenyér ára!
Tudom.
Annak a mocskos angol Pittnek a mesterkedése!

Mathieu
Utat a bíráknak!

Gérard
Íme, a bírák!

Polgárok
Dumas az elnök!
Vilate! A festő!
A másik a nyomdász,
Nicolas?
Amott Fouquier!
A közvádló!

Maddalena
És a vádlottak?

Gérard
Amott…az esküdtek mellett.

Maddalena
Elhagy az erőm!
Nem néz ide!
Rám gondol!

Mathieu
Csendet!

Dumas
Gravier de Vergennes!

Fouquier
Volt számtanácsos.

Polgárok
Áruló! Áruló!

Dumas
Laval-Montmorency!

Fouquier
A montmartre-i zárdából.

Polgárok
Nemes hölgy!

Fouquier
Hallgass!

Polgárok
Mit akarsz? Vén vagy már!
Hallgass és pusztulj!

Dumas
Legray!

Polgárok
Ó!

Dumas
Andrea Chénier!

Gérard
Bátorság!

Maddalena
Szerelmem!

Polgárok
Itt a költő!
Fouquier-Tinville figyelmesen olvas!
Veszélyes a vádlott!

Fouquier
Forradalomellenes verseket írt!
Dumouriez katonája volt!

Polgárok
Áruló

Chénier
Hazudsz!

Fouquier, Dumas
Hallgass!

Gérard
Beszélj!

Maddalena
Ó, szerelmem!

Polgárok
Beszéljen! Beszéljen!
Kimenti-e magát a vádak alól?

Gérad
Én tettem ezt vele!

Chénier
Igen, katona voltam,
és dicsőséggel szálltam szembe a halállal,
ami most aljasul elér.
Költő voltam,
És tollamból faragtam fegyvert a képmutatók ellen.
Verseimben a hazámhoz énekeltem!
Életem úgy halad, mint egy fehér vitorlás:
Árbocait a nap bearanyozza,
Tajtékos orrát pedig
A kék hullámokba mártja.
Hajómat a sors vajon a halál
Fehér zátonyába hajtja?
Ennyi volt? Legyen hát!
De fellépek a tatra és diadalmasan
Zászlót bontok a szélbe, melyre azt írták: hazám!
Nem kerül rá a te mocskod!
Nem vagyok áruló.
Megölsz? De hagyd meg a méltóságom!

Fouquier
Halljuk a tanúkat!

Gérard
Engedjetek! Carlo Gérard!

Fouquier
Jól van, beszélj!

Gérard
A vád szörnyű hazugság!

Fouquier
Te írtad, nem?

Gérad
Hamisan vádoltam meg, bevallom!

Fouquier
Akkor én vádolom meg!

Gérad
Ez aljasság!

Fouquier
Megsérted a hazát és az igazságszolgáltatást!

Polgárok
Gyanús, biztos lefizették!

Gérad
Itt az igazságszolgáltatás neve zsarnokság!

Polgárok
Hallgass!

Gérard
Gyűlölet és bosszú orgiája ez!
Itt folyik el a haza vére.
Mi vagyunk azok, ki tőrt mártunk Franciaország keblébe!
Chénier a Forradlom gyermeke!
Babért neki, ne küldjétek a halálba!
Dicsőség a hazának!

Polgárok
Hallgass!
Kössük fel!
Ne a törvény ítéljen!
Halál rá!
Lefizették!
Hallgass!
Kötelezze hallgatásra, Dumas!

Gérard
Halljad, ó nép, a haza ott van,
Hol karddal a kézben hal meg az ember,
Nem itt, hol költőket ölnek.

Chénier
Milyen nagylelkű vagy!
Látod? Sírok.

Gérard
Odanézz! Azt a fehér arcot…
Ő az!

Chénier
Ő? Maddalena?
Mégis viszontlátom őt! Boldogan halok meg!

Gérard
Én még remélek.

Dumas
Halál.

Fouquier
Halál!

Maddalena
Andrea!
Újra látlak!


4. felvonás

Schmidt
Polgártárs, nagyon sajnálom, de késő van.

Roucher
Egy perc türelmet még!

Chénier
Ennyi.

Roucher
Olvasd!

Chénier
Pár sor csak

Roucher
Olvasd!

Chénier
Mint egy szép májusi nap,
Mikor a szél csókjával
És a napsugarak ölelésében
Alkonyodni kezd az ég,
Egy rím csókjával,
A költészet ölelésében
Létem legmagasabb
Csúcsára emelkedem.
S e szféra, mely minden
Embernek megadatik,
A halál órájában
Ér el hozzám.
És talán még mielőtt
Utolsó strófámat befejezném,
A hóhér bejelenti
Utolsó órámat.
Legyen! Strófák, költészet!
Adj költődnek
ragyogó ötletet,
örök lángot;
Én pedig, miközben te
Élénken buzogsz szívemben,
Egy halálraítélt fagyos leheletét
Adom neked rímként.

Gérard
Engedélyt kapott egy utolsó találkozásra…

Schmidt
Az elítélt?

Gérard
Andrea Chénier

Schmidt
Rendben.

Maddalena
Emlékeztetem esküjére.
Figyelj! Az holnapi elítéltek közt
Van egy fiatal nő.

Schmidt
Legray.

Maddalena
Meg kell menteni!

Schmidt
De hogy töröljem ki a nevét a listáról?

Maddalena
Mit számít a név,
Ha a helyébe lép egy másik?

Schmidt
Jól van, de hol a másik?

Maddalena
Itt.

Schmidt
Ő?
TE, polgártársnő?

Maddalena
Ez a magáé. Ékszerek.
Ez meg arany.

Schmidt
Ritka dolog ez a mai jegyrendszerben.
De én… Érti?
Én nem tudok semmit!
Ha Legray-t szólítják, álljon fel rögtön.
Én semmiről sem tudok! Semmiről!

Maddalena
Áldom a sorsot!
Áldom a halált!

Gérard
Ó, Maddalena, te a halált is
Képes vagy irigylésre méltóvá tenni!
Meg kell mentenem! Megyek Robespierre-hez!

Chénier
Melletted megnyugszik
Háborgó lelkem.
Te vagy maga a vágyak tárgya,
Maga az álom, maga a költészet!
Tekintetedben a végtelen terek
Szivárványait látom.
Nézlek; és szemeid zöld tengerében
A lelkeddel vagyok.

Maddalena
Nem akartalak elhagyni, itt vagyok,
Ez nem búcsú.
Veled halok meg!
Vége lesz a szenvedésnek!
Halál a szerelemben!
Utolsó szómat ajkamról Ámor
Fogadja majd.

Chénier
Te vagy életem értelme!

Chénier, Maddalena
Két lélek szerelme a miénk!

Maddalena
Egy anyát mentek meg.
Maddalena hajnalban
Idia Legray-ként várja a halált.
Látod? Az alkonyat bizonytalan fénye
Sivár kapualjakban pislákol.
Ölelj meg! Csókolj meg! Szerelmem!

Chénier
Szépség büszkesége!
A lélek diadala, te!
Szerelmed, gyönyörű szerelmem,
Maga a tenger, az ég, a nap
És a csillagok.
Az egész világ!

Maddalena
Szerelmem!

Chénier, Maddalena
Halálunk a szerelem diadala.

Chénier
Áldom a sorsot!

Maddalena
Mikor meghalunk halhatatlanok leszünk!

Chénier
Halál!

Maddalena
Végtelen!

Maddalena, Chénier
Szerelem!

Chénier
A halál!

Chénier
A felkelő nappal együtt érkezik!

Maddalena
A reggellel.

Chénier
A hajnallal.

Maddalena
A nappal, mi beragyogja!

Chénier
Az égből száll le hozzánk
Rózsa és ibolyafátyolban.

Maddalena
Szerelem! Végtelen! Szerelem!

Schmidt
Andrea Chénier!

Chénier
Én vagyok!

Schmidt
Idia Legray!

Maddalena
Én vagyok!

Maddalena, Chénier
Éljen a halál!

VÉGE

Varsányi Anna nyersfordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése