Giordano – Illica: ANDRÉ CHÉNIER (nyers)

ANDREA CHENIER

Négyfelvonásos zenedráma

Szövegét írta: Luigi Illica

Zenéjét szerezte: Umberto Giordano

SZEREPLŐK:

ANDRÉ CHENIER, költő  

(tenor)
CHARLES GERARD, Coigny szolgája

(bariton)
COIGNY GRÓFNŐ

(mezzoszoprán)
MADELEINE, a lánya

(szoprán)
BERSI, előbbi mulatt bizalmasa

(szoprán)
ROUCHER, Chénier barátja

(basszus)
MATTHIEU „Populus”, sansculotte

(basszus)
FOUQUIER TINVILLE, közvádló

(basszus)
DUMAS, a Jóléti Bizottság elnöke

(basszus)
EGY ENCROYABLE

(tenor)
PIERRE FLEVILLE, író

(basszus)
EGY ABBÉ

(tenor)
SCHMIDT, börtönkapus

(basszus)
UDVARMESTER

(basszus)
AZ ÖREG MADELON

(alt)
GERARD APJA

(néma szerep)

arisztokraták, polgárok, forradalmárok, szolgák, lakájok, nép

Történik a XVIII. század végén, Párizsban a forradalom idején

1. felvonás

Udvarmester

Ezt a kék díványt tegyük oda!

Gérard

Készséggel hallgattad az udvarló széptevését,

Ki érett asszonyoknak nyújtotta kezét.

Itt egy ficsúr sóhajtozta egy öreg dámának:

Orícia, ó Klórisz, ó Niké, rizsporos,

Pirosított vénasszonyok, kívánlak benneteket,

Sőt, pont ezért szeretlek!

Ilyen időket élünk!

Hatvan éve, ó, öreg, hogy szolgálsz!

Arcátlan, arrogáns uraidra

Tékozoltad hűségedet,verejtékedet,

Idegeidet, lelkedet és szívedet,

Hogy életed sosem szűnő, örök

Szörnyű szenvedés legyen,

Fiakar adtál a világnak.

Szolgákat nemzettél.

Gyűlöllek, arany hajlék.

Kifestett, hitvány világnak vagy a képe.

Selyembe és csipkébe bújt bájos uracskák,

Siessetek, járjátok

A játékos gavottot és menüettet!

Sorsotok eldőlt!

Könnyelmű, bűnös fajta!

Szolgák gyermeke, ki maga is szolga,

Libériámban bírátokként

Kiáltom: itt a halál órája!

Maddalena

A nappal lassan estébe fordul.

Ebben a titokzatos homályban

Rejtélyes formát öltenek a tárgyak.

A lelkek pedig emberhez méltón megnyugszanak.

Gérard

Mennyi kedvesség járja át

Komor lelkem általad.

Az eszme is meghal, de te, Örök Dallam,

Soha meg nem halsz.

Grófnő

Rajta, siessetek,

Gyújtsátok meg a gyertyákat.

Mondja csak, minden készen áll?

Gérard

Minden.

Grófnő

A kórus?

Gérard

Most öltöznek.

Grófnő

A zenészek?

Gérard

Hangolnak.

Grófnő

Mindjárt itt vannak a vendégek.

Maddalena

Az egyikük Fléville úr…

Grófnő

Az ünnepelt író.

Maddalena

Ki a másik?

Grófnő

Az abbé.

Maddalena

Olaszországból jön?

Grófnő

Igen. Fléville. Az abbé Párizsból.

Még mindig így? Maddalena! Még nem öltöztél fel?

Bersi

Sóhajtozol?

Maddalena

Igen, arra gondolok, micsoda tortúra

Az szépítkezés.

Bersi

Te vagy az, aki széppé teszed a ruhákat.

Én mindenben csúnya vagyok.

Maddalena

Megfulladok, meghalok ebbe

a szoros, merev fűzőbe zárva,

vagy egy nehézselyem míderbe.

Bersi

A te fűződ ritka darab.

Maddalena

Rémes szoknya,

„fehér nimfa prése”,

Gúzsba köt és kifáraszt, összenyom teljesen,

És adj hozzá egy kalapot,

A „Bűnhődés dobozá-t”, vagy a „Basilio”-félét,

Vagy a „Montgolfier-t”,

És máris süket és vak vagy,

És még ha szépnek is születtél, csúf leszel.

Ma este, türelem!

Mama, nem hallod?

Grófnő

Már itt vannak a vendégek.

Maddalena

Így öltözök fel: fehér ruhát veszek, a hajambe

Egy rózsát tűzök.

Grófnő

Ó. Milyen elegáns!

És Ön, milyen délceg!

Igazán gáláns!

Az ön hölgye nem egy urat

Gyújt majd lángra!

Mindig tetszetős és bájos!

Grófnő, mindig, mindig elragadó!

Fléville

Hízelgő e tengernyi bók,

Meg vagyok hatva, és több, mint megtisztelők kedves szavai.

Bemutatom önöknek Flando Fiorinellit,

olasz lovag és zenész.

És Anrea Chénier-t, ki

Verseket ír és ígéretes fiatalember.

Grófnő

Abbé!

Maddalena

Az abbé.

Grófnő

Végre!

Maddalena

Párizsból jött?

Abbé

Igen.

Grófnő

Mi hír az udvarban?

Maddalena

Mondja már!

Grófnő

Gyorsan.

Maddalena

Mind kíváncsian várjuk.

Gyorsan! Mondja már!

Abbé

A király gyenge.

Fléville

Engedett?

Abbé

Rossz tanácsokat kapott.

Grófnő

Necher?

Abbé

Ne is beszéljünk róla.

Maddalena, Grófnő, Fléville, vendégek

Még hogy Necker!

Megöl a kíváncsiság.

Abbé

Három rend van!

Maddalena, Grófnő, Fléville, vendégek

Ó!

Abbé

És láttam meggyalázni…

Maddalena, Grófnő, Fléville, vendégek

Kit?

Abbé

Negyedik Henrik szobrát.

Vendégek

Rémes!

Grófnő, Maddalena

Rémes!

Grófnő

Hová vezet ez?

Abbé

Én is így látom.

Grófnő

Nem félik Istent!

Abbé

Fájdalmasak a híreim, szép hölgyeim.

Fléville

Töltsük vidáman az estét!

A tavasz lágy szellőivel

Az ilyen felhők eltűnnek majd.

Újra kisüt a nap, kinyílik a rózsa és az ibolya,

És halljuk, ahogy a virágillatos légben

A pásztorok dalát zengi a visszhang.

Ó, szelíd sustorgás!

Vendégek

A szél az!

Abbé

A szellő!

Fléville

A forrás csobogása!

Vendégek

Szárnyak suhogása!

Abbé

Hallom egy patak csobogását!

Kórus

Pásztor lányok, Isten veletek!

Ismeretlen, messzi földre indulunk!

Ó! Holnap már messze járunk.

Elhagyjuk ezt a helyet!

Szívünknek nem lesz addig öröme, míg vissza nem térünk.

Ó! Holnap már messze járunk.

Pásztor lányok, Isten veletek!

Grófnő

Chénier úr?

Chénier

Grófnő?

Grófnő

Hallgat a múzsája?

Chénier

Csökönyös egy teremtés az,,,, Hallgatni kíván.

Grófnő

A melankólia a múzsája!

Nem túl udvarias!

Fléville

Egy kicsit furcsa.

Abbé

A mindig készséges múzsa sokak számára elérhetetlen.

Grófnő

Igaz! Íme a költő.

Maddalena

Rábírom, hogy szavaljon. Fogadunk?

Bocsássa meg kérdésem és merészségem!

NŐ vagyok és kíváncsi.

Szeretnék Öntől egy eklogát hallani,

Vagy egy költeményt

Apácaszentelésre vagy esküvőre.

Barátnők

Apácaszentelésre vagy esküvőre.

Chénier

Kérése édes parancs.

De, ó jaj, a képzelet nem hajlik meg

Sem parancs sem alázatos kérés előtt.

A költészet nagyon szeszélyes,

Akárcsak a szerelem.

Grófnő

Miért nevetnek?

Vendégek

Mi van?

Barátnők

Halljátok, olyan szépen beszél!

Maddalena

Kérésed, anyám, elutasításba ütközött.

Barátnők.

A költőcske csapdába esett.

Maddalena

Furcsa gondaltom támadt…

Barátnők

A bosszú!

Maddalena

Azt mondtam: fogadjunk?

Grófnő

Miben?

Maddalena

Hogy szerelemről dalol majd.

Grófnő

Nos hát?

Maddalena

A Múzsát szólította, és a megidézett múzsa

Azt a szót mondatta ki Önnel, melyet

Ön, és Ön, Ön is, és Ön ma este mondott nekem –

Múzsa nélkül.

Chénier

Ott sértett meg, ahol féltve őrzöm

A lélek legtisztább rezdülését.

Figyelje csak, kislány, micsoda költészet

Van a „szerelem” szóban, mely itt most gúny tárgya lett.

Egy nap messze elnéztem a kék égen,

És az ibolyával teli mezőkön,

A nap sugara hullott le rájuk,

És aranyszínben pompázott a világ:

A föld hatalmas ékszerként ragyogott,

Ékszerdoboza pedig maga a menny volt.

A homlokom friss fuvallatot, egy csókot éreztem.

Szerelemtől mámorosan kiáltottam:

Szeretlek téged, ki engem megcsókoltál,

Isteni szépségű hazám!

Szerelemtől telve imádkozni akartam!

Átléptem egy templom küszöbét,

Bent egy pap a szentek

És a Szent Szűz szobrához helyezett

Adományokat számolta,

Miközben egy reszkető aggastyán

Kezét kinyújtva hiába kért kenyeret tőle,

Kérése süket fülekre talált.

Átléptem egy kunyhó küszöbét,

Egy férfi átkozódva

Becsmérelte a földet,

Mert alig győzi az adókat fizetni,

És szemére vetette Istennek és az emberiségnek

Gyermekeinek könnyeit.

Mit tesz a nemesség ily nyomorúságot látva?

Itt csak az ön szemében látszott fájdalom.

Így mikor Önre néztem, angyalnak hittem.

És azt mondtam: Íme az élet szépsége!

De aztán szavai új sebet ütöttek szívemen.

Ó, ifjú szépség,

Ne becsmérelje egy költő szavait,

hallgasson rám! Nem ismeri a szerelmet!

Ezt isteni adományt. Ne gúnyolja!

Mert a világ lelke és az élet: a Szerelem!

Maddalena

Bocsásson meg!

Grófnő

Kicsit furcsa teremtés.

Bocsássanak meg neki.

Szeszélyes és álmodozó.

De hallják! A gavott vidám hangja az!

Rajta, lovagok! Válassza ki mindenki a hölgyét!

Távoli hangok

Éjjel nappal hordozzuk fájdalmunk,

Nyomorultak vagyunk, éhen halunk.

Éhezve, elgyengülve, haldokolva

A terméketlen földre rogyunk.

Gérard

Őnagysága, a nyomor!

Grófnő

Ki hozta őket ide?

Gérard

Én. Gérard!

Grófnő

Ki ezzel a csürhével!

S te légy az első!

Gérard

Igen, megyek is, grófnő!

Súlyként nehezedik rám a libéria,

És undorodom a kenyértől, mely éhemet oltja.

A szenvedők hangja engem szólít!

Jöjj, apám, jöjj velem!

Miért hajlongnál annak a lábánál,

Ki nem hallja a fájdalom hangját?

Tűnjön a testemről ez a gyalázat!

Grófnő

Ez a Gérard! Tönkre tette az olvasás!

De hisz én nap mint nap alamizsnát adtam,

És, hogy ne piruljanak szegénységük miatt,

Még „szegény kosztümöt” is készítettem magamnak!

Mind elmentek?

Udvarmester

Igen.

Grófnő

Bocsássanak meg hölgyeim!

Fejezzük be a félbe maradt gavottot!

Mulassunk tovább!

2. felvonás

Mathieu

A pokolba! Már megint poros lett Marat feje!

Egy öthetes újságot sóztak rám!

Bersi

Igaz, hogy Robespierre kémeket képez?

Incroyable

Azt akarja mondani, polgártársnő,

közvélemény-megfigyelőket?

Bersi

Ahogy tetszik.

Nem tudom, nem tudhatom.

Félnivalód van?

Bersi

Félnivalóm? Mitől?

Miért kellene félnem?

Nem vagyok én is, mint te,

A forradalom igazi leánya?

Szeretek így élni!

Egy pörgő, heves, szinte eszméletlen

Élvezet lázában, féktelenül élni!

Itt a játék és a gyönyör,

Ott a halál!

Itt a pénz csörgése és a szerencsejáték,

Ott az ágyúdörgés és a dobpergés.

Itt a bor részegít meg, ott a vér!

Itt nevetés és szerelem,

Ott gond és gyűlölködés.

Itt a lányok pezsgővel koccintanak,

Ott az áruslányok, a halkereskedők,

És a halálraítéltek szekere halad.

Incroyable

Nem, nem tévedek. Vele volt az a szép szőke!

Követtem a nyomát!

Bersi polgártársnő, nagyon gyanús;

Hajlik a romlottságra;

Lopva figyelte Chéniert.

Megfigyelni!

André Chénier néhány órája

Feltűnő, lázas aggodalommal várakozik.

Megfigyelni!

Chénier

Roucher!

Roucher

Chénier!

Egész nap téged kerestelek!

A menekülésed hozom.

Chénier

Egy útlevél?

Roucher

Itt mindenütt veszély leselkedik rád.

Mentsd drága életed – indulj!

Chénier

Letagadjam a nevem? Meneküljek?

Roucher

Kérlek, Chénier!

Chénier

Nem!

Hiszel a végzetben? Én hiszek.

Hiszek egy titokzatos erőben,

Mely akár jó, akár rossz,

Lépéseinket egyszer vezeti, másszor gáncsolja

Az emberi lét ösvényein.

Egy hatalomban mely az egyiknek azt mondja:

Te költő leszel. Egy másiknak:

Íme a kardod, légy katona!

Így most a sors talán azt akarja, itt legyek.

Ha az, mit kívánok, eljön, maradok.

Roucher

És ha nem?

Chénier

Akkor megyek.

A végzetem neve szerelem.

Még sosem szerettem,

Bár életemben gyakran

Éreztem úgy, hogy itt jár a közelemben a nő,

Kit a sors nekem szán.

Gyönyörű, tökéletes, isteni, mint maga a költészet,

S szerelmes utamon ő kísér!

Igen, sokszor szólt hangja a szívemhez;

Sokszor hallottam szenvedélyes hangját:

Higgy a szerelemben, Chénier, szeretnek téged!

Egy ideje különös leveleket kapok,

Olykor szelídek, olykor komolyak, néha szidások, néha tanácsok.

Mindig egy titokzatos nő ír.

Szavaiban vibrál a lélek!

Hiába kutattam eddig, ki lehet.

Roucher

Még egy?

Chénier?

Végre! De nézd!

Roucher

Találkozó?

Chénier

Végre meglátom!

Roucher

A titokzatos hölgy végre fellebbenti a fátylát.

Meglátjuk.

Az írása igazán nőies.

Elegáns papír! De jaj!!

A „Forradalom” illata!

Ez a kihívó rózsaillatot árasztó papír,

Chénier, semmi kétség, esküszöm,

egy olyan szalonból származik,

hol jól ismerik a szerelmet.

Chénier, biztosítalak, hogy

A végzet egy félvilági hölgy

Szívét nyújtotta neked.

Fogd az útlevelet és dobd el a levelet!

Roucher
A párizsi nők tengerének
zajos hullámai máris itt vannak.
Ismerem mindet.
Amikor elhaladnak,
megmutatom neked a titokzatos szépséget.

Chénier
Álmaim isteni teremtménye egy kitartott nő lenne?
Itt ér véget az életem!
Isten veled, szép álom!

Roucher
Egy karikatúra! Egy divatbolond!
Szépséges, isteni költészeted
Bastille-kendőben!
Kiengedett hajjal,
festett szemöldökkel.

Chénier
Elfogadom az útlevelet.

Roucher
Bölcs döntés.
Látod, hogy özönlik a tömeg
a Péronnet hídról?

Chénier
Az örök kurtizán!
Felsorakoznak, hogy bókoljanak
az új istennek!

Tömeg
Itt jön Gérard!
Éljen Gérad!

Mathieu, Tömeg
Éljen Robespierre! Éljen!

Incroyable
A nő, akit keresünk,
szőke vagy barna?

Chénier
Egyedül jár.

Gérard 
Égkék szemek
hófehér homlok alatt.
A haja aranyban játszó szőke.

Roucher (Chénierhez)
És milyen nagy a távolság
az isten és a papok között. Íme Tallien!

Tömeg
Barère!... Collot d'Herbois!...
Az meg  Couthon!... Saint-Just!

Chénier
Rejtély!

Gérard
…édes az arca, mosolya pedig angyali…

Tömeg
David!... Tallien!... Fréron!...
Barras!... Fouché!...

Roucher
Látod?

Gérard
…öltözéke szerény,
szemérmes fátyol fedi…

Chénier
A kis Robespierre!

tömeg
... Le Bas!... Thuriot!... Carnot!...

Gérard
szűzi keblét,
fején fehér főkötő.
Hozd el nekem ezt a kecses teremtményt!
Azt mondtam: keresd meg, kutasd fel.
Egy nap szivárványként tűnt fel,
de aztán elvesztettem.
Nem élek többé, szenvedek.
Szabadíts meg a kínoktól,
és mindened meglesz!

Incroyable
Ma este megláthatja.

Roucher
Furcsa idők járnak!
Ott mennek a bölcsek,
itt a vidám ifjúság.
Innen könnyen észrevesszük
a rejtélyes hölgyet.

Chénier
Menjünk.

Roucher
Nézd!

Bersi
Nem is köszönsz?
Tartsd itt Chéniert.
Követnek!

Roucher
Rendben.

Incroyable
Kihívó Bersi, még mindig várok rád!
Lejössz velem?

Bersi
De meddig?

Chénier
Szajha!

Incroyable
Csak egy táncot kérek.

Roucher
Kitaláltam?

Bersi
Miért is ne?

Chénier
Mit akarsz mondani?

Incroyable
Mehetünk?

Bersi
Mehetünk!

Roucher
Este van. Mindjárt itt a kedvező alkalom.
Holnap hajnalban
már útra is kelsz!

Chénier
Isten veled szép álom!

Bersi
Andrea Chénier! Nemsoká egy nő
jön hozzád, akit nagy veszély fenyeget.
Ott várd!

Chénier
Mondd meg a nevét!

Bersi
A neve… Remény!

Chénier
Várok rá!

 Roucher
Az ismeretlen levélíró?
Nem… ez csapda! Kelepce!

Chénier
Fegyver lesz nálam!

Roucher
Vigyáznom kell rá!

Mathieu
La-la la-la la-la.

Incroyable
Így sikerül a tervem.
Csak várjuk ki a végét.

Maddalena
Itt az oltár…
Még senki…
Félek…

Maddalena
Ez ő! Andrea Chénier!

Chénier

Én vagyok.

Chénier
Kövesselek? Küldött valaki?
Mondd, ki akar látni?

Maddalena
Én.

Chénier
Te? Ki vagy hát?

Maddalena
Emlékezz!

Chénier
Próbálok.

Maddalena
"Nem ismeri a szerelmet…”

Chénier
Nem ismeretlen számomra e hang!

Maddalena
„A szerelmet, az isteni adományt ne gúnyold".

Chénier
Hadd lássalak!

Maddalena
Nézzen rám!

Chénier
Ah, Maddalena di Coigny! ...
Ön az!

Incroyable
(Igen ő! A szőkeség! Most gyorsan Géradhoz!)

Maddalena
Odanézzen! Egy árny!

Chénier
Senki. De ez a hely akkor is veszélyes.

Maddalena
Bersi választotta.
Ha veszély fenyegetne,
cseléd vagyok,
aki visszahozta a köpenyét.

Chénier
Ön írta a leveleket?
Ön hát titkos barátnőm,
kit hiába kerestem. 

Maddalena
Ön hatalmas volt, én viszont üldözött;
szomorúságomban gyakran gondoltam arra,
hogy öntől békét és menedéket kaphatnék,
de nem mertem!
De a sors mindig az utamba sodorta!
És mikor láttam, mindig
testvérként gondoltam önre!
És akkor megírtam önnek azt,
amit a szívem és a lelkem diktált.
A szívem azt mondta, hogy megvédené azt,
ki egykor önt megbántotta.
A világon egyedül Bersi szeret-
Nála rejtőzhettem el.
De egy hónapja valaki kémkedik utánam
és követ.
Hová menekülhetnék?
Ez akkor volt, mikor már önnek
sem volt hatalma. Most itt vagyok.
Hallgasson meg! Egyedül vagyok!
Egyedül vagyok és üldöznek.
Egyedül vagyok a világon.
És félek.
Megvédene engem?
Bízom önben!
Chénier
A szerelem gyönyörű, nemes órája ez.
Az erős lélek dacol a rettegéssel.
Szívemből elűzöl minden hitványságot.
Vágyom az életre és nem félem a halált!
Maradj örökre!

Maddalena
Együtt a bajban?
Együtt a rémuralomban?

Chénier
Karomban nem félsz majd.
Együtt a halálig.

Maddalena, Chénier
Együtt a halálig.

Gérard
Maddalena di Coigny!

Maddalena
Gérard!

Gérard
Éjnek évadján találok önre!

Chénier
Menj a dolgodra!

Gérard
Ez tiltott gyümölcs!

Chénier
Mentsd meg őt!

Gérard 
Kövesd!

Roucher
Vigyázz!

Incroyable
A rendőrségre!

Gérard
Hóhér kezére adlak!

Chénier
Féreg vagy!
Sunyi vagy.

Gérard
Ah!
Chénier vagy... Menekülj!
Fouquier-Tinville felírta a neved.
Menj! Védd meg Maddalenát!

Incroyable
A Péronnet hídra!

Mathieu
Gérard megsebesült!

Tömeg
Megsebesült?

Incroyable
A támadó…

Tömeg
A támadó?

Gérard
Ismeretlen!

Mathieu
A gironosták ölették meg!

Tömeg
Halál! Halál a girondistákra!

3.felvonás

Mathieu

Dumouriez, a jakobinus áruló átállt az ellenséghez – a gaz!

Coburg, Brunswich, Pitt –

sújtsa őket a pestis – és az egész ócska európao bordély

Mind ellenünk lázad.

Arany kell és katonák!

Ez az urna és én, ki hozzátok szólok,

Képviseljük a hazát.

Senki nem mozdul?

Hogy a guillotine vágja le a fejeteket

És vele a lekiismereteteket!

A haza veszélyben van!

Hogy ordított mind,

Mikor a jelszó még így hangzott:

„Szabadságot és krumplit!”

De lám, ott van Gérard!

Majd ő kicsalja a zsebetekből az aranyat

Úgy, ahogy én nem tudom.

Fütyülök a szép szóra!

És még büszke is vagyok erre!

Polgárok

Gérard polgártárs, üdv!

Éljen!

Mathieu

A sebed?

Gérard

Köszönöm, polgártársak!

Erős szervezetem megóvott a hazának.

Mathieu

Itt a helyed!

Dumouriez, a jakobinus áruló átállt az ellenséghez – pusztuljon mind!

A haza ve…

Átadom a szót.

Gérard

Könnyben és vérben ázik Franciaország!

Halljátok!

Laudun gyáván megadta magát!

Vendée lángokban áll!

Bretagne is lázong!

Az osztrákok, a poroszok és az angolok

Vaskarmaikat Franciaország keblébe vájják!

Aranyra és vérre van szükség!

Ne magatokra aggassátok az ékszert, francia nők, adjátok ide!

Adjátok fiaitok a szülőhazának, ó, francia anyák!

Polgárok

Tessék, egy emlék!

A tiéd!... Egy gyűrű!

Egy karlánc!

Tessék! A tiéd!

Nyolcnapi munkám bére!

Egy ezüst csat! A tiéd!

Madelon

UTAT!

Polgárok

Két arany gomb!

Itt van mindenem!

Egy kereszt! Tessék! A tiéd.

Madelon

 Én vagyok az öreg Madlon.

A fiam meghalt, Roger volt a neve.

A Bastille bevételénél halt meg.

Elsőszülött fia Valmynál harcolt és esett el.

Néhány nap és én is meghalok.

Ez Roger kisebbik fia.

Az utolsó, öreg vérem utolsó cseppje.

Ne mondjátok, hogy gyerek még.

Erős… Képes harcolni és meghalni.

Gérard

Elfogadjuk

Mondd a nevét!

Madelon

Roger Alberto.

Gérard

Este indulhat.

Madelon

Micsoda öröm, ég áldjon.

Vigyétek csak!

Ki adja a karját?

HaNGok az utcáról

Barátaim, énekeljünk még,

Igyunk még,

Táncoljunk mindig!

Tele a pohár,

Vidám a szív,

Tele a pohár,

Énekeljünk és igyunk!

Éljen a szabadság!

Járjuk a carmagnole-t!

Éljen az ágyúdörgés!

Incroyable

Kalitkában a madár!

Gérard

A nő?

Incroyable

Nem. A férfi

börtönben van.

Gérard

Mikor?

Incroyable

Ma reggel.

Gérard

Hogyan?

Incroyable

Véletlen.

Gérard

Hol?

Incroyable

Passyban, egy barátjánál.

Gérard

És a nő?

Incroyable

Semmi nyoma.

De a férfi hívószavára

- hiszem és tudom -

a nő önszántából jön el hozzánk.

Gérard

Nem, nem jön el.

Incroyable

Figyelj!

Gérard

Mi ez a kiáltozás? Utcagyerekek.

Incroyable

Nem, csak a rikkancsok.

Rikkancs

Andrea Chénier rendkívüli letartóztatása!

Incroyable

A kiáltozást majd maghallja a nő.

Gérard

No és?

Incroyabler

No és?

A szerelmes kisasszony unja már a várakozást,

Mert a hazatérés órája már elmúlt.

Itt halljak meg, ha az aggodalom nem vesz erőt rajta,

És nem siet ide zaklatottan.

Jön futva, és kutat, keres, siet és kémlel!

Egy rikkancs?

Egy nevet kiált?

Ó, hogy elsápadt!

De nem habozik, nem tántorul!

A szerelem hatalma!

E fájdalomban megszűnik a nő, és megszületik a hősnő.

Merész lesz! Majd meglátod!

Türelem. El fog jönni.

Ezt gondolom.

Hihettelen, de igaz.

Gérard

Még jobban fog gyűlölni.

Incroyable

Mit számít?

A nőben két dolog van:

Test és szív.

Válaszd a testet:

Az a jobb rész!

Írd meg gyorsan a vádiratot!

Andrea Chénier-t azonnal vigyék át a bíróságra!

Fouquier-Tinville várja.

Írd!

Gérard

Miért habozok?

Andrea Chénier-t Fouquier-Tinville már felírta.

Sorsa megpecsétlődött.

Ma vagy holnap..

Nem. Ez gazság!

Incroyable

Hogy repül az idő!

Hömpölyög a tömeg az utcán!

Gérard

A haza ellensége?

Ez a régi mese még mindig hogy tetszik a népnek.

Konstantinápolyban született? Idegen!

Saint Cyr-ben tanult? Katona.

Áruló! Dumouriez szövetségese!

Költő? A szívek és a hagyományok megrontója!

Egykor örömmel töltött el a gyűlölet, a bosszú,

Tisztán, ártatlanul és erősen.

Hatalmasnak hittem magam…

De még mindig szolga vagyok!

Gazdát váltottam.

Az erőszakos szenvedélyt szolgálom!

Még rosszabb! Gyilkolok és reszketek,

És miközben gyilkolok, sírok.

Én, a Forradalom gyermeke,

Elsőként hallottam meg kiáltását,

És kiáltásom egyesült az övével…

Elhagyott hát a hitem a sóvárgott végzetben?

Hogy sugárzott rám a dicsőség utam során!

Felébreszteni az emberek lelkiismeretét,

Az elnyomottak és szenvedők könnyeit felszárítani,

A világból Pantheont építeni,

Az embereket istenekké tenni

És egyetlen csókban, egyetlen ölelésben

Az emberiséget szeretni!

Most megtagadom szent eskümet!

Gyűlölettel teli a szívem,

És a sors fintora, hogy épp a szerelem tett ilyenné.

Kéjenc vagyok!

Íme az új gazdám: az Érzékiség!

Minden hazugság!

Csak a szenvedély igaz!

Incroyable

Jól van.

Hol leszel?

Gérard

Itt maradok.

Maddalena

Carlo Gérard?

Mathieu

Itt! Jöjjön!

Maddalena

Nem tudom, emlékszik-e még rám.

Maddalena di Coigny vagyok.

Ne hagyjon itt!

Ha nem hallgat meg, elvesztem!

Gérard

Már vártalak! Én akartam, hogy eljöjj.

Én uszítottam rád kémek hadát!

Minden pillanatban, minden utcán téged pásztázott szemem.

Hogy eljöjj, elfogtam szeretődet!

Maddalena

Ön! Hát itt vagyok! Álljon rajtam bosszút!

Gérard

Nem gyűlölöm.

Maddalena

Akkor miért akarta, hogy eljöjjek?

Gérard

Miért vezettelek ide?

Mert akarlak!

Mert ez volt megírva számodra!

Mert ez a legnagyobb vágyam!

Végzetes volt, és látod, megvalósult!

Már akkor kívántalak, mikor kislányként

Boldogan szaladgáltál velem a mezőn,

A virágos rét és a vadrózsa illatában.

Attól a naptól fogva kívántalak, hogy azt mondták:

„Tessék a libériád!” és mikor eljött az este,

a menüett lépéseit gyakoroltad,

én pedig libériában és némán

egy ajtórésen át figyeltelek.

Lényed kedvességétől őrültté válok,

Naggyá és gonosszá.

És? Mit számít? Legyen!

Még ha csak egy órát is,

De élvezni akarom a mámort, mely

mély tekintetedből árad.

Én is, én is, én is simogatni akarom

Szőke fürtjeid zuhatagát!

Mondd, mit tehetsz szerelmem ellen?

Maddalena

Végigfutok az utcán!

A nevemet kiáltom!

És a halálba menekülök!

Gérard

Nem. Nem teszed.

Bár ellenedre van, enyém leszel!

Maddalena

Ah!

Ha az ő életének ára az én testem,

Akkor itt van, tessék!

Gérard

Hogy tud szeretni!

Maddalena

Anyámat szobám ajtaja előtt érte a halál,

Meghalt, és megmentett!

Késő éjjel Bersivel menekültem,

Mikor hirtelen sápadt ragyogás

villant fel előttünk a sötét úton.

Láttam, ahogy szülőházam lángokban áll!

Árva lettem! A semmi közepén!

Éhség és nyomorúság! Nélkülözés és veszély!

Beteg lettem, és a jó és tiszta Bersi, a szépségét

Bocsátotta áruba értem.

Szerencsétlenséget hozok azokra, akiket szeretek!

Ebben a fájdalomban talált rám a szerelem!

Megnyugtató hangon szólt:

„Élj! Én vagyok az élet!

Szemeimben látod meg a mennyet!

Nem vagy egyedül!

Könnyeidet felszárítom!

Támogatlak, és erőt adok utadon.

Mosolyogj és remélj! Én a szerelem vagyok!

Körülötted minden véres és mocskos?

Én isteni vagyok! Én vagyok a feledés!

Én vagyok az isten, aki a mennyből száll a világ fölé,

És paradicsommá teszi a földet! Ó!

Én vagyok a szerelem!”

És az angyal mellé áll, megcsókolja, és a halál csókját leheli rá.

Egy haldoklóé a testem.

Vedd hát!

Már csak holttest vagyok!

Gérard

VÉGE VAN!

Életemet adom, hogy megmentsem!

Maddalena

Képes rá?

Ma reggel letartóztatták.

Gérard

De ki máig gyűlölte,

Megírta halálos ítéletét!

A tömeg már türelmetlen és könnyre, vérre szomjas!

Hallja? Fegyverek zaja!

A zsandárok!

És ott jön Chénier!

Maddalena

MentsE meg!

Gérard

A forradalom felfalja gyermekeit.

Maddalena

Mentse meg őt!

Gérard

Megbocsátása erőt ad!

Köszönöm.

Én okoztam vesztét, én fogom megmenteni is!

Kofák

Cadet mama! Ide a barikádra!

Mathieu

Hé, polgártársnő, hátrébb az agarakkal!

Kofák

Innen kitűnően látni és hallani!

Mathieu

Nagy fogás ígérkezik mára!

Öregasszonyok

Innen élvezhetjük a remek kilátást.

Halárus

Jöjjön ide, Babet polgártársnő!

Polgárok

Sok halott lesz! Legray!...

meg egy költő!...

HALÁRUSNŐ

 Jöjjenek csak!

Odébb!

Öregasszonyok

Menjen maga odébb!

Mathieu

Nahát, jól felvágták a nyelvüket!

Asszonyok

Jól van?

És Ön?

Megvagyok.

A piacról jön?

Dehogy! A barikádról!

Van valami újság?

Nincs.

Ön sem tud semmit?

Felment a kenyér ára!

Tudom.

Annak a mocskos angol Pittnek a mesterkedése!

Mathieu

Utat a bíráknak!

Gérard

Íme, a bírák!

Polgárok

Dumas az elnök!

Vilate! A festő!

A másik a nyomdász,

Nicolas?

Amott Fouquier!

A közvádló!

Maddalena

És a vádlottak?

Gérard

Amott…az esküdtek mellett.

Maddalena

Elhagy az erőm!

Nem néz ide!

Rám gondol!

Mathieu

Csendet!

Dumas

Gravier de Vergennes!

Fouquier

Volt számtanácsos.

Polgárok

Áruló! Áruló!

Dumas

Laval-Montmorency!

Fouquier

A montmartre-i zárdából.

Polgárok

Nemes hölgy!

Fouquier

Hallgass!

Polgárok

Mit akarsz? Vén vagy már!

Hallgass és pusztulj!

Dumas

Legray!

Polgárok

Ó!

Dumas

Andrea Chénier!

Gérard

Bátorság!

Maddalena

Szerelmem!

Polgárok

Itt a költő!

Fouquier-Tinville figyelmesen olvas!

Veszélyes a vádlott!

Fouquier

Forradalomellenes verseket írt!

Dumouriez katonája volt!

Polgárok

Áruló

Chénier

Hazudsz!

Fouquier, Dumas

Hallgass!

Gérard

Beszélj!

Maddalena

Ó, szerelmem!

Polgárok

Beszéljen! Beszéljen!

Kimenti-e magát a vádak alól?

Gérad

Én tettem ezt vele!

Chénier

Igen, katona voltam,

és dicsőséggel szálltam szembe a halállal,

ami most aljasul elér.

Költő voltam,

És tollamból faragtam fegyvert a képmutatók ellen.

Verseimben a hazámhoz énekeltem!

Életem úgy halad, mint egy fehér vitorlás:

Árbocait a nap bearanyozza,

Tajtékos orrát pedig

A kék hullámokba mártja.

Hajómat a sors vajon a halál

Fehér zátonyába hajtja?

Ennyi volt? Legyen hát!

De fellépek a tatra és diadalmasan

Zászlót bontok a szélbe, melyre azt írták: hazám!

Nem kerül rá a te mocskod!

Nem vagyok áruló.

Megölsz? De hagyd meg a méltóságom!

Fouquier

Halljuk a tanúkat!

Gérard

Engedjetek! Carlo Gérard!

Fouquier

Jól van, beszélj!

Gérard

A vád szörnyű hazugság!

Fouquier

Te írtad, nem?

Gérad

Hamisan vádoltam meg, bevallom!

Fouquier

Akkor én vádolom meg!

Gérad

Ez aljasság!

Fouquier

Megsérted a hazát és az igazságszolgáltatást!

Polgárok

Gyanús, biztos lefizették!

Gérad

Itt az igazságszolgáltatás neve zsarnokság!

Polgárok

Hallgass!

Gérard

Gyűlölet és bosszú orgiája ez!

Itt folyik el a haza vére.

Mi vagyunk azok, ki tőrt mártunk Franciaország keblébe!

Chénier a Forradlom gyermeke!

Babért neki, ne küldjétek a halálba!

Dicsőség a hazának!

Polgárok

Hallgass!

Kössük fel!

Ne a törvény ítéljen!

Halál rá!

Lefizették!

Hallgass!

Kötelezze hallgatásra, Dumas!

Gérard

Halljad, ó nép, a haza ott van,

Hol karddal a kézben hal meg az ember,

Nem itt, hol költőket ölnek.

Chénier

Milyen nagylelkű vagy!

Látod? Sírok.

Gérard

Odanézz! Azt a fehér arcot…

Ő az!

Chénier

Ő? Maddalena?

Mégis viszontlátom őt! Boldogan halok meg!

Gérard

Én még remélek.

Dumas

Halál.

Fouquier

Halál!

Maddalena

Andrea!

Újra látlak!

4. felvonás

Schmidt

Polgártárs, nagyon sajnálom, de késő van.

Roucher

Egy perc türelmet még!

Chénier

Ennyi.

Roucher

Olvasd!

Chénier

Pár sor csak

Roucher

Olvasd!

Chénier

Mint egy szép májusi nap,

Mikor a szél csókjával

És a napsugarak ölelésében

Alkonyodni kezd az ég,

Egy rím csókjával,

A költészet ölelésében

Létem legmagasabb

Csúcsára emelkedem.

S e szféra, mely minden

Embernek megadatik,

A halál órájában

Ér el hozzám.

És talán még mielőtt

Utolsó strófámat befejezném,

A hóhér bejelenti

Utolsó órámat.

Legyen! Strófák, költészet!

Adj költődnek

ragyogó ötletet,

örök lángot;

Én pedig, miközben te

Élénken buzogsz szívemben,

Egy halálraítélt fagyos leheletét

Adom neked rímként.

Gérard

Engedélyt kapott egy utolsó találkozásra…

Schmidt

Az elítélt?

Gérard

Andrea Chénier

Schmidt

Rendben.

Maddalena

Emlékeztetem esküjére.

Figyelj! Az holnapi elítéltek közt

Van egy fiatal nő.

Schmidt

Legray.

Maddalena

Meg kell menteni!

Schmidt

De hogy töröljem ki a nevét a listáról?

Maddalena

Mit számít a név,

Ha a helyébe lép egy másik?

Schmidt

Jól van, de hol a másik?

Maddalena

Itt.

Schmidt

Ő?

TE, polgártársnő?

Maddalena

Ez a magáé. Ékszerek.

Ez meg arany.

Schmidt

Ritka dolog ez a mai jegyrendszerben.

De én… Érti?

Én nem tudok semmit!

Ha Legray-t szólítják, álljon fel rögtön.

Én semmiről sem tudok! Semmiről!

Maddalena

Áldom a sorsot!

Áldom a halált!

Gérard

Ó, Maddalena, te a halált is

Képes vagy irigylésre méltóvá tenni!

Meg kell mentenem! Megyek Robespierre-hez!

Chénier

Melletted megnyugszik

Háborgó lelkem.

Te vagy maga a vágyak tárgya,

Maga az álom, maga a költészet!

Tekintetedben a végtelen terek

Szivárványait látom.

Nézlek; és szemeid zöld tengerében

A lelkeddel vagyok.

Maddalena

Nem akartalak elhagyni, itt vagyok,

Ez nem búcsú.

Veled halok meg!

Vége lesz a szenvedésnek!

Halál a szerelemben!

Utolsó szómat ajkamról Ámor

Fogadja majd.

Chénier

Te vagy életem értelme!

Chénier, Maddalena

Két lélek szerelme a miénk!

Maddalena

Egy anyát mentek meg.

Maddalena hajnalban

Idia Legray-ként várja a halált.

Látod? Az alkonyat bizonytalan fénye

Sivár kapualjakban pislákol.

Ölelj meg! Csókolj meg! Szerelmem!

Chénier

Szépség büszkesége!

A lélek diadala, te!

Szerelmed, gyönyörű szerelmem,

Maga a tenger, az ég, a nap

És a csillagok.

Az egész világ!

Maddalena

Szerelmem!

Chénier, Maddalena

Halálunk a szerelem diadala.

Chénier

Áldom a sorsot!

Maddalena

Mikor meghalunk halhatatlanok leszünk!

Chénier

Halál!

Maddalena

Végtelen!

Maddalena, Chénier

Szerelem!

Chénier

A halál!

Chénier

A felkelő nappal együtt érkezik!

Maddalena

A reggellel.

Chénier

A hajnallal.

Maddalena

A nappal, mi beragyogja!

Chénier

Az égből száll le hozzánk

Rózsa és ibolyafátyolban.

Maddalena

Szerelem! Végtelen! Szerelem!

Schmidt

Andrea Chénier!

Chénier

Én vagyok!

Schmidt

Idia Legray!

Maddalena

Én vagyok!

Maddalena, Chénier

Éljen a halál!

VÉGE

Varsányi Anna nyersfordítása