Bianchi – Verdi: MORE, ELISA, LO STANCO POETA (Meghal Elza, az elfáradt költő)

MEGHAL ELZA, AZ ELFÁRADT KÖLTŐ

(More, Elisa, lo stanco poeta)

Meghal Elza, az elfáradt költő,

Végső percén fejét még lehajtja,

Nyugvópárnája hűséges lantja,

Melynek húrján már nem szól több dal.

Meghal, s boldogság tündöklik arcán,

Fénylik tisztán, mint mennyből jött lélek;

Szűnik számára gyarlóság, élet,

Porladt testéből fű sarjad majd.

Hozzád eljöttem én; nyugton állok,

Csendben vesz szívem búcsút tetőled:

Az, mit én hoztam, egyetlen könnycsepp,

– Áldjon Isten! –, e bús sóhaj kel.

Lelked elszáll most, itthagy sok táncot,

Itthagy víg ünneplést, dalt és szerelmet;

Mint ha rózsáról elszálló permet

Tűnő illattal áramlik fel,

Tűnő illattal áramlik fel.

Tommaso Bianchi – Csákovics Lajos