2013. március 5., kedd

Vittorelli – Verdi: IN SOLITARIA STANZA (Csöndes szobában árván...)




CSÖNDES SZOBÁBAN ÁRVÁN...

(In solitaria stanza)

Csöndes szobában árván
Fájdalmas kínban sorvad;
Az ajka már nem szólhat,
Keblén se rezdül a lég.

Úgy, mint ha forró nyáron
Harmat nem éri a rétet,
Napfény ha perzselve éget,
Hervad a nárcisz, s elég.

Kínozva űz a bánat,
Hajszol kietlen vidéken;
Sirámom zeng a légben,
A zord kő megindul tán.

Jaj, szánd őt, égi jóság;
Mert száz erénnyel ékes!
Tán még te sem vagy képes,
Hogy újra megalkosd e lányt!

Szánd őt meg, égi jóság,
Mert száz erénnyel ékes!
Tán már nem volnál képes,
Hogy újra megalkosd e lányt!

Tán nem vagy képes, tán nem vagy képes
Hogy újraalkosd, hogy újraalkosd őt!
Tán nem vagy képes,
Hogy újraalkosd, hogy újraalkosd, megalkosd e lányt!
Óh, szánd meg, égi Jóság!

Jacopo Vittorelli – Csákovics Lajos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése