Vittorelli – Verdi: IN SOLITARIA STANZA (Csöndes szobában árván...)

CSÖNDES SZOBÁBAN ÁRVÁN...

(In solitaria stanza)

Csöndes szobában árván

Fájdalmas kínban sorvad;

Az ajka már nem szólhat,

Keblén se rezdül a lég.

Úgy, mint ha forró nyáron

Harmat nem éri a rétet,

Napfény ha perzselve éget,

Hervad a nárcisz, s elég.

Kínozva űz a bánat,

Hajszol kietlen vidéken;

Sirámom zeng a légben,

A zord kő megindul tán.

Jaj, szánd őt, égi jóság;

Mert száz erénnyel ékes!

Tán még te sem vagy képes,

Hogy újra megalkosd e lányt!

Szánd őt meg, égi jóság,

Mert száz erénnyel ékes!

Tán már nem volnál képes,

Hogy újra megalkosd e lányt!

Tán nem vagy képes, tán nem vagy képes

Hogy újraalkosd, hogy újraalkosd őt!

Tán nem vagy képes,

Hogy újraalkosd, hogy újraalkosd, megalkosd e lányt!

Óh, szánd meg, égi Jóság!

Jacopo Vittorelli – Csákovics Lajos