A CIGÁNYLÁNY
(La zingara)
Hogy' híjják atyámat, hazám merre, hol van?
Ezt kérdi a jónép, de én mondom: kár,
Mert azt biz' nem sejtem, hisz' félárva voltam,
Ott élek, hol étek, s hol jókedv vár rám.
Majd jobb helyre mének, ha itt célt nem érek,
Hol vár néhány jó szó, lesz, ki csókot kínál.
Mit bánom a múltat, mi rég volt, csak untat.
A szép percnek élek, s nem bánom, mi vár!
Tán a holnap az égre bús felhőt hord majd,
S az elszürkült égről a fény nem süt rám,
De ma még oly kéklő, oly sugárzó az égbolt,
Ma nékem mit számít, hogy holnap mi jő?
A szívem nem bántja a sors búja-gondja;
Úgy élem az életem, mint szép vadvirág:
A szívem nem bántja a sors búja-gondja;
Úgy élem az életem, mint szép vadvirág:
Ha szirmát elszórta már újból kibontja,
Zord télben, szép nyárban csak tarkán virul.
S. M. Maggioni – Csákovics
Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése