SZAKÍTÁS
(Stornello)
Azt
mondod, már nem kellek… Már te sem kellesz…
Hogy
sose’ voltam jó… Az te sem voltál…
Másfele
dobtad hálódat a vízbe,
De
én is máshol gyűjtöm már a rózsát…
Édesem,
ebben egyet kell, hogy értsünk:
Te
mégy, amerre tetszik, – így teszek én is,
De én döntöm majd el, hogy melyik úton;
Szolgálok
bárkit – de csak, míg meg nem unom.
Egy
állhatatos nő… csalóka ábránd,
Szeszélyes
minden asszony, ez meg van írva…
Már
rég nem nyújtasz bizsergető látványt…
S
ha eltűnsz, hidd el, nem fakadok sírva.
Mint
kismadár, ha kalitját kitárják,
Röppenek
én is már, szabadon szállok,
De
én döntöm majd el, hogy melyik úton;
Szolgálok
bárkit – de csak, míg meg nem unom.? – Csákovics Lajos
Az eredeti stornello rímképletétől – szem előtt tartva a szöveg hangulatát és a jó prozódiát – kénytelen voltam némileg eltérni, így inkább nem tartottam meg a Stornello címet, s ezért lett Szakítás a magyar cím.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése