ALKONYÓRÁN
(Il
tramonto)
Áldott
órán, ha eljő az alkony,
Bágyadt
arccal a nap mélybe hajlik,
Távol,
halkan a tenger morajlik,
Habján
még csillogón ring a fény.
Míg
ez órán a fény mossa arcom,
Szívem
távoli napokba réved,
Édes-búsan
idézem a képed,
Hallom
lágy hangod, s újra látlak én!
Állok
mélán, merengve a mélybe:
Lent
a nap fénye szélesen árad;
Békét, nyugtot lel így, nyugtot lel szívem nálad,
Lángol,
szikrázva táncol, a hullámzó ár.
És
ez órában aranyhídra lépve,
Lelkem
szárnyal a tündöklő égen;
Fáradt szívem megújulni érzem:
Immár boldog révbe hív a fénysugár.
Andrea Maffei – Csákovics Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése